Csabi elkezdett lefordítani egy nagyon terjedelmes legendát. Lessétek meg az első részt.
Vasárnap
Nem tudom miért írom ezt papírra és nem a gépemre. Azt gondolom hogy feljegyeztem néhány furcsa dolgot. És nem bízok a számítógépemben... Csak... El kell rendeznem a gondolataimat. Le kell írnom a részleteit annak a valahová annak célnak, valahova ahol tudom hogy nem lehet kitörölni vagy...megváltoztatni...nem ez történt. Csak... együtt minden elhomályosodik és a memória köde kölcsönöz egy különös szereposztást a dolgoknak.
Szorosan érzem magam ebben a kicsi lakásban. Lehet ez a probléma. A legolcsóbb lakást választottam ki, az egyetlent az alagsorban. Az ablakok hiánya miatt a napokat és éjszakákat nehéz megkülönböztetni. Nem voltam kint napok óta mert egy programozási munkát csináltam elég intenzíven. Azt akartam már hogy kész legyen. Órákon át ülni és bámulni a monitort az embert eléggé furcsává teszi, tudom, de nem gondolom hogy ennyi.
Nem tudom mikor éreztem először hogy valami furcsa volt. Nem tudom meghatározni mi volt az. Talán csak nem beszéltem senkivel egy ideje. Ez volt az első dolog ami kúszott felém. Mindenki normálisan beszélt online amíg a program tétlen lett, vagy csak egyáltalán nem jelentkeztek be. Az azonnali üzeneteim megválaszolatlanok lettek. Az utolsó e-mailem amit kaptam az valakitől aki a barátom volt, azt mondta, hogy beszél velem amint visszaért a boltból, és ez tegnap volt. Felhívtam a mobiltelefonommal, de a vétel borzalmas itt lent. Igen, ez volt az. Csak beszélnem kellett valakivel. Elhatároztam, hogy kimegyek.
---
Nos, ez sem ment valami szépen. Mint ahogyan a fájdalom bizsergése elhalványul, úgy éreztem magam kicsit nevetségesen amiért félek egyáltalán. Kinéztem az ablakon mielőtt kimentem, de nem borotválkoztam két napja és a borostám is nőtt. Azt mintáztam hogy csak egy egyszerű, gyors telefon hívásra megyek ki. Átvettem az ingem, bár, ebéd idő volt, és kitaláltam hogy elfutok legalább egy ismerősömhöz. Ez nem vetett véget a történéseknek.. Azt kívántam hogy túl legyek rajta.
Amikor kimentem, kinyitottam az ajtaját a kis lakásomnak lassan. Kicsit olyan felfogásom volt mintha valaki már elszállásolt volna, meghatározhatatlan célokból. Krétával megjelöltem, hogy nem beszéltem emberekkel (csak magammal) egy-két napja. Kikukucskáltam az ütött kopott szürke ajtón, de a tény az volt hogy ez csak egy alagsori ajtó. Az egyik kijáraton egy nagy fém ajtó vezetett ki az épület kazán szobájához. Be volt zárva, természetesen. Két nagy sivár szódagép állt mellette, vettem egy szódát a legelső nap amikor megérkeztem, de két év szavatossági ideje van. Meglehetősen biztos voltam benne, hogy senki nem tudja, hogy ezek a gépek itt lent vannak, vagy az én szegény háziasszonyomat csak szimplán nem érdekli, hogy újratöltse.
Enyhén bezártam az ajtót és elkezdtem sétálni a másik irányban, óvatosan nehogy hangot adjon ki. Nincs ötletem miért csináltam ezt, de vicces volt különös impulzust adni, hogy ne törjük meg a szóda gépek zümmögését, legalább a pillanatért. Elindultam a lépcsőházban és felmentem a lépcsőkön az épület bejárati ajtajához. Kinéztem a súlyos ajtó kis kocka ablakán és egy kisebb sokkot kaptam: minden bizonnyal nem ebédidő volt. A város-homály átakasztott ki a sötét utcára és az útkereszteződésben a közlekedési lámpák a távolban sárgán pislogtak. Homályos felhők, lila és fekete fények a városból. Semmi nem mozdult, megmentve ezzel azt a pár fát a járdán ami kimozdult a szélben. Emlékszem, hogy reszkettem, pedig nem volt hideg. Talán a szél volt odakintről. Gyengén éreztem a nagy fém ajtón keresztül, és tudtam, hogy ez egy fajtája a késő éjszakai szélnek, folytonos,hideg és csendes, megmentve a ritmust amit a megszámlálhatatlan levelek adnak.
Elhatároztam hogy nem megyek ki.
Helyette felemeltem a mobilomat és a térerőt megnéztem. A csíkok teljesek voltak és mosolyogtam. Az idő amikor hallhatom valaki másnak a hangját, emlékszem hogy gondolkoztam, megkönnyebbültem. Egy olyan különös dolog volt, félni a semmitől. Megráztam a fejem és nevettem halkan. Tárcsáztam a legjobb barátom, Amy számát és odatartottam a fülemhez a telefont. Egyszer kicsöngött... majd megállt. Semmi nem történt. Hallgattam a csendet egy jó 20 másodpercig, majd letettem. Összeráncoltam a homlokom és megnéztem megint a térerő métert – még mindig tele. Újra hívni akartam, de a telefon rezgett a kezemben, megijesztve engem. Odatettem a fülemhez.
„Helló?” kérdeztem, közben küzdve egy kisebb sokkal hogy halljam az első beszédet a napokban, az enyémet kivéve. Felhagytam a zaj hallgatással amit az épület belső szerkezetei adtak ki, a számítógépem, és a szódagépek az ajtónál. Semmi válasz nem érkezett az üdvözlésemre, de akkor, végül egy hang jött.
„Szia,” mondta egy tiszta férfi hang, valószínűleg főiskolás korú, mint én. „Ki az?”
„John,” válaszoltam zavarosan.
„Ó, elnézést rossz számot hívtam,” válaszolta, aztán letette.
Lassan letettem a telefonom és nekidőltem a vastag tégla falnak a lépcsőházban. Különös volt. Néztem a bejövő hívások listáját, de a szám ismeretlen volt. Mielőtt messzebbre gondolkodhattam volna, a telefon hangosan rezgett megijesztve és lesokkolva engem újra. Most megnéztem a hívót mielőtt válaszoltam. Egy másik ismeretlen szám volt. Most odatartottam a fülemhez a telefont, de nem mondtam semmit. Semmit nem hallottam, csak a tipikus telefon háttérzajt. De egy ismerős hang lerombolta a feszültségem.
„John?” volt az egyetlen szó, Amy hangján
Megkönnyebbüléssel sóhajtottam fel.
„Szia, te vagy az,” válaszoltam.
„Ki lenne más?” reagált. „Ó, a szám. Partyn vagyok a Seventh Street-en, és a telefonom meghalt amikor hívtál. Ez másnak a telefonja, nyilván.”
„Ó, ok” mondtam.
„Hol vagy?” kérdezte.
A szemeim csak néztek át a sárgásszürke fehéren mosott henger tömb falakon és a nehéz fém ajtón a kis ablakával.
„Az épületemben,” Felsóhajtottam. „Csak bezárva érzem magam. Nem vettem észre hogy ilyen késő van.”
„Akkor el kell jönnöd ide,” mondta nevetve.
„Nah, nem érzem magam úgy mint aki keres néhány különös helyet az éjszaka közepén,” mondtam, kinézve az ablakon a csendes, szeles utca megrémített csak egy kicsit. „Szerintem csak visszamegyek dolgozni vagy elmegyek aludni.”
„Hülyeség!” válaszolt. „El tudok érted jönni! Az épületed közel van a Seventh Street-hez, jó?
„Mennyire vagy részeg?” kérdeztem könnyű szívvel. „Tudod hol lakom”
„Ó, természetesen,” mondta hirtelen. „Arra gondoltam, hogy nem tudok oda menni gyalog, hah?
„Tudsz ha egy fél órát el akarsz vesztegetni,” mondtam neki.
„Rendben,” mondta. „Ok, el kell menjek, sok szerencsét a munkáddal”
Letettem a telefont még egyszer, nézve a számok bevillantak amikor vége lett a hívásnak. Majd a zümmögő csend hirtelen újra előjött a fülemben. A két különös hívás és a kísérteties utca odakint hazavezette az nem egyedüllét ebben az üreg lépcsőházban. Talán azért mert túl sok horrorfilmet láttam, de megmagyarázhatatlanul úgy éreztem mintha valami be tudna nézni az ajtó ablakán és néz engem, néhány fajta szörnyű személy akik lebegtek a nem egyedüllét élén. Tudtam hogy a félelem alaptalan, de senki sem volt körülöttem, tehát... Leugrottam a lépcsőkön, elfutottam a szobámba és az ajtót bezártam olyan óvatosan ahogy tudtam mivel még halk szerettem volna maradni. Mint ahogy mondtam, nevetségesen érzem magam a semmitől való félelem miatt, és a félelem már kifakult. Ezt leírni sokat segít – ráébreszt arra, hogy semmi sem rossz. Ezek félig kialakult gondolatok, félelme és levelek a hidegben, konkrét tények. Késő van, kaptam egy hívást egy rossz számtól, Amy telefonja meghalt, és egy másik telefonról hívott. Semmi különös nem történik.
Még mindig valami különös van abban a beszélgetésben. Tudom hogy csak az alkoholt ivott... vagy csak ezt tettette felém? Vagy ez... igen, ez az! Nem tudtam felfogni eddig a percig, amíg ezeket le nem írtam. Tudtam hogy segíteni fog az írás. Azt mondta, hogy egy party-n vagy de csak csendet hallottam a háttérben! Természetesen ez semmi különöset nem jelent, kintről is hívhatott. Nem... nem lehetett bármelyik. Nem hallottam a szelet! Meg kell néznem hogy a szél még fúj-e!
2013. november 24., vasárnap
Sally története
Sally egy hétköznapi 8 éves kislány volt. Mindig mosolygott.Egy nap az anyukája bejelentette hogy Johnny (Sally nagy
bátyja) jön látogatóba pár napra. John Sally szobájában fog aludni. Este Sally lefekvéshez készül:
-"Kell segítség?"-kérdezi John kigombolva Sally felsőjét...majd S' nadrágját... Kulcsra zárja az ajtót.
-"Akarsz játtszani?"-kérdezte vigyorogva John.
[···]Sally egyre kevesebbet mosolygott és többet sírt.
-"Mi a baj aranyom?"-kérdezte az anyja.
-"Ő...ő megérintett és...és nekem is megkellett őt..."- dadogta Sally a könnyeivel kűzdve.
-"Nyugalom szívem...csak egy rémálom volt!"-ölelte meg az anyja.[···]
Másnap John bácsi boltba ment. Sallyt is magával vitte...
-"J...john bácsi...túl mentél a bolton..."-nyöszörgött Sally. John csak tovább ment. Az erdő közepén megállt.
-"Nem tartottad be a játék szabályokat! Beárultál anyádnak! A rossz kislányok pedig büntetést érdemelnek!-gombolta ki Johnny a nadrágját majd Sallyt a földre taszította majd... Másnap 21:00 körül egy kislány holttestét találtàk az erdőben... Véres volt,és szemei még nedvesek voltak a könnyektől... [···]
Este egy rózsaszín ruhás kislány ült az ablakomban (belülről) ...ez a kislány sírt.
-"Kivagy te?"-kérdeztem.-"Mit keresel a házamban?"
A kislány lassan felállt.
-"Ez az én házam!"-válasszolta a lány. -"Van kedved játtszani?"-vigyorgott gonoszul a lány.
Forrás: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=602589483133444&set=a.603765573015835.1073741829.557374347654958&type=3&theater
bátyja) jön látogatóba pár napra. John Sally szobájában fog aludni. Este Sally lefekvéshez készül:
-"Kell segítség?"-kérdezi John kigombolva Sally felsőjét...majd S' nadrágját... Kulcsra zárja az ajtót.
-"Akarsz játtszani?"-kérdezte vigyorogva John.
[···]Sally egyre kevesebbet mosolygott és többet sírt.
-"Mi a baj aranyom?"-kérdezte az anyja.
-"Ő...ő megérintett és...és nekem is megkellett őt..."- dadogta Sally a könnyeivel kűzdve.
-"Nyugalom szívem...csak egy rémálom volt!"-ölelte meg az anyja.[···]
Másnap John bácsi boltba ment. Sallyt is magával vitte...
-"J...john bácsi...túl mentél a bolton..."-nyöszörgött Sally. John csak tovább ment. Az erdő közepén megállt.
-"Nem tartottad be a játék szabályokat! Beárultál anyádnak! A rossz kislányok pedig büntetést érdemelnek!-gombolta ki Johnny a nadrágját majd Sallyt a földre taszította majd... Másnap 21:00 körül egy kislány holttestét találtàk az erdőben... Véres volt,és szemei még nedvesek voltak a könnyektől... [···]
Este egy rózsaszín ruhás kislány ült az ablakomban (belülről) ...ez a kislány sírt.
-"Kivagy te?"-kérdeztem.-"Mit keresel a házamban?"
A kislány lassan felállt.
-"Ez az én házam!"-válasszolta a lány. -"Van kedved játtszani?"-vigyorgott gonoszul a lány.
Forrás: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=602589483133444&set=a.603765573015835.1073741829.557374347654958&type=3&theater
Nina The Killer története
Nina egy fanatikus Jeff őrült volt. Volt egy kisöccse, akit megtámadtak a suliban. Nina ezert elment bosszútállni. (Nina csak 11) Kicsit túl lőtt a célon ,de még nem ölt meg senkit. Másnap megint találkozott azokkal akik bántották az öccsét. Egy fegyver volt náluk.Nina menekülni kezdett... Bemenekült egy házba ,ahova követték.Ott Nina talált egy éles tárgyat,amivel megölte az emberkéket. Este otthon gyilkolásvágyat érzett, és hirtelen indulatból keressni kezdett egy kis whiskeyt és gyufát. De a gyufa sehol. Ekkor egy árnyék jelent meg a távólban.
-Csak, nem ezt keresed?-kérdezte egy fiú akinek fekete haja, hófehér bőre és szürreális mosolya volt.
Erre Nina bólintott.
-Had segítsek!-mondta Jeff majd a whiskeyt Nina fejére öntötte és rádobta a gyufát... Jeff később eltűnt. Nina pedig másnap egy korházban ébredt. Egy hónap múlva levették a kőtéseket róla. Az anyja és testvére szomorúan nézték... Hófehér volt a bőre és leégett a a szemhéja.
-Milyen vagyok, anya?-kérdezte, majd odarohant a tükörhöz. Hisztérikusan nevetni kezdett. -Jajj de szép vagyok.... Szebb, mint valaha. Ezt Jeffnek köszönhetem!-mondta psychopata mosollyal.
Pár nap múlva Nina hazamehetett. Este a szobájába ment. Az anyja fura nevetést hallott a szoba felöl.Odament.
Nina épp egy kibelezett holttestet boncolt.Arcán pedig egy hatalmas mosoly húzódott végig, mivel bevágta a száját.
-Anya ugye milyen szép vagyok?-kérdezte.
-Nem vagy az.... Te egy szörny lettéll..egy gyilkos!-mondta az anya majd futásnak eredt. De Nina utolérte és leszúrta.
-De kár hogy anya nemtalált szépnek...
Mikor végzett vele, az öccse szobájához indult.
-Aludj hercegem!-mondta halkan majd a kést a fiú fölé helyezte....Reggelre a fiú halott volt, Nina pedig eltűnt.
-Csak, nem ezt keresed?-kérdezte egy fiú akinek fekete haja, hófehér bőre és szürreális mosolya volt.
Erre Nina bólintott.
-Had segítsek!-mondta Jeff majd a whiskeyt Nina fejére öntötte és rádobta a gyufát... Jeff később eltűnt. Nina pedig másnap egy korházban ébredt. Egy hónap múlva levették a kőtéseket róla. Az anyja és testvére szomorúan nézték... Hófehér volt a bőre és leégett a a szemhéja.
-Milyen vagyok, anya?-kérdezte, majd odarohant a tükörhöz. Hisztérikusan nevetni kezdett. -Jajj de szép vagyok.... Szebb, mint valaha. Ezt Jeffnek köszönhetem!-mondta psychopata mosollyal.
Pár nap múlva Nina hazamehetett. Este a szobájába ment. Az anyja fura nevetést hallott a szoba felöl.Odament.
Nina épp egy kibelezett holttestet boncolt.Arcán pedig egy hatalmas mosoly húzódott végig, mivel bevágta a száját.
-Anya ugye milyen szép vagyok?-kérdezte.
-Nem vagy az.... Te egy szörny lettéll..egy gyilkos!-mondta az anya majd futásnak eredt. De Nina utolérte és leszúrta.
-De kár hogy anya nemtalált szépnek...
Mikor végzett vele, az öccse szobájához indult.
-Aludj hercegem!-mondta halkan majd a kést a fiú fölé helyezte....Reggelre a fiú halott volt, Nina pedig eltűnt.
Forrás: KillerGirl https://www.facebook.com/photo.php?fbid=610329139026145&set=a.603765573015835.1073741829.557374347654958&type=3&theater
BEN sztorija
A mai nap elmesélem nektek egy fiatal srác storyját akit csak úgy ismert mindenki, hogy "Jadusable". Egyszer kapott egy nintendó 64-et. Jasudable boldog volt mivel így játszhatott olyan játékkokkal, mint kiskorában. Ezért már azon a hétvégén elment vásárolni játékokat n'64 re. Sikeresen beszerzett egy Pokémon Stadium másolatot és egy Golden Eye másolatot.Azt mondta úgy érzi mintha 6. Érzéke lenne ,így mielőtt haza ment volna az utolsó háznál megállt, mivel felkeltette az érdeklődését.(Annál a háznál épp zsigvásár vagy mi volt) Egy asztal volt ott, pár szék és még pár cucc amit én csak vackoknak neveznék.Oda ment az asztalhoz,és egy idős ember mosolygott rá kedvesen ,majd köszönt neki.Felkeltette a figyelmét hogy az az ember az egyik szemére vak volt. Jadusable ekkor megkérdezte,hogy nincs-e eladó videó játéka.Az idős ember azt mondta megnézi hátul. Egy szürke tokos videó játékkal tért vissza. Semmi kép,semmi különös nem volt a tokon,csak annyi volt ráírva alkoholos filcel hogy "majora",Jadusable izgatottan meredt a játékra,majd megkérdezte az öreget mennyit kér a dobozért. A férfi azt felelte hogy ingyen odaadja,és azt is mondta, hogy az a játék egy kb. vele (mármint Jadusabléval) egy idős fiúé volt aki már nem él ott...Jadusable megköszönte az öregnek aki azt mondta:
-Akkor viszlát!
Jadusable haza ment,és berakta a játékot a gépébe,látta hogy csak egy mentett játék van "BEN" néven. Ekkor leesett neki hogy az öreg nem azt mondta hogy "Akkor viszlát" hanem azt, hogy " Viszlát Ben!".
A mi kedves Majora's mask playerünk kíváncsiságból belépett a mentett játékba,de aki elkezdte játtszani sosem fejeztebe,ígyhát inkább kilépett abból a játékból és csinált egy "Link" nevűt,majd játtszani kezdett...
De a játékon belül Linknek és BEN-nek is nevezték a szereplőket...Ő azt hitte,hogy csak valami bug vagy valami ilyesmi. Elment kitörölni a BEN nevű mentett játékot,de ott ahol a mentett játékoknak lenniük kellene,csak egy fehér képernyő jelent meg...Szóval aznapra abbahagyta a játékot...
Majd később újból játtszani kezdett,elkezdte csinállni azt az utolsó napi glichet...ami arról szólt, hogy mielőtt az órája a nullára érne beszéljen a csillagásszal és nézzen bele a teleszkópba...Ha jól megcsinálltad az időmérő óra eltűnik és újab napot kapsz a folytatáshoz...Ő azt hitte hogy elsőre sikerült neki ,és mikor felnézett a teleszkópbol a csillagász helyett a Skull kid nézett vele farkasszemet,majd utolsó Majorás szobában talállta magát.Akár merre nézett Skull kid mindig előtte volt,és meredten nézte anélkül hogy bármit is mondana...Skull kid szinte sosem jelenik meg ott,így azthitte ez is valami bug és épp lenyomta volna a "reset" gombot amikor egy olyan feliratot látott, hogy : "Nem vagy biztos a miértben, de van egy mentett játékod"
"az a vonal pott in-es...szóval semmi keresni valója ott..."gondollta,majd később megjelent egy üzenet :"El akasz menni a főnök templom őrségéhez? Igen/nem"
Jadusable tétovázott egy darabig, majd úgy döntött, hogy igen....
A képernyő újbol fehér lett és hamar megjelent az az üzenet hogy : "Egy új nap reggele"
Ekkor clock town egyik fura verziójába lett elteleportálva.Nem voltak ott lakósok,és a "Healing song" fordított verziója ment...
05:30
Nem tudni miért...De valami arra sarkalta hogy folytassa a játékot.Belépett a medence zónájába...Majd mikor ez megtörtént...Ott volt Link szobra(Azaz BEN)..."De perverz arckifejezése van" .Onnantól kezdve, nem tudta lerázni magáról. Bárhova ment a szobor követte...Mögötte ment (Mármint a szobor ment mögötte)...Hát jó... Skull kidnek nincsenek mozdulatai, de ennek voltak,és elég egyszerűen megölte Link-et ...Jadusable 3-szor próbálkozott ,de a 3 próbálkozás ugyanazzal végződött....Link halálával...
Ekkor a játék úgytett mintha adatokat raktározna el,csak hogy ennek következtében egyre többször játszotta le Link halálát,de most egy üzenet is társult a lejátszáshoz : "Egy kegyetlen sorsal találkoztál?...nincs igazam?"...
Visszatérve a kezdőlapra felfedezte hogy a Link nevű mentett játék már nem létezik,helyette van egy :"YOUR TURN" nevű.Belépett abba a játékba majd megint az óra toronyban találta magát Skull kiddel aki fölötte lebegett...
Úgy döntötte lenyomja a "reset" gombot. Ezek után a "YOUR TURN" nevű játék alatt volt egy... "BEN" nevű is. A játék amit a legelején törölt visszatért... Gyorsan kikapcsolta a játékot majd aludni ment. Egész este zengett a fejében a játék zenéjének fordított verziója...
Másnap elment meglátogatni az öreget aki neki ajándékozta a játékot,de senki sem volt otthon,és az ablakba egy tábla volt kirakva.Az volt ráírva, hogy: "ELADÓ" .
Később haza ment, és úgy döntött,hogy megosztja a világgal youtube-on keresztül amit megélt a játékban. Ezért csinált pár videot a "Zelda gonosz játéka" néven...
A legjobban eltávolodott a játéktól, ahogy csak tudott.Majd elment megint meglátogattni az öreget,de megint talállt senkit.Egy szomszéd megkérdezte, hogy keres-e valakit. Ő azt felelte hogy az öreget,de a szomszéd csak annyit tudott mondani, hogy elköltözött.
Így Jadusable megkérdezte hogy vannak e az embernek rokonai. A szomszéd azt felelte, hogy nincsenek...mind meghaltak.
Ekkor Jadusable letámadta a szomszédot egy kérdéssel : "Ki volt Ben?"
A szomszéd csak annyit mondott, hogy egy fiú volt aki mások miatt balesetben meghalt. (Aha, a folyóba dobták)
De többet nem mondott...
Haza ment játtszani, de újbol csak ezt két játékot találta: "YOUR TURN" és "BEN"...
A játék mintha súgott volna neki dolgokat...Bent is megemlítette...
Napokig nem írt. Végül az egyik osztálytársa megírta a blogjában, hogy Jadusablenak semmi baja és, épphogy költözik . Jadusable pont ezek után írt,hogy ez az utolsó dolog amit megoszt a nagyvilággal és, hogy a videójiban vannak tippek is...
Ezek után utána nézett az öregnek...de semmi... Egy új web oldal indult a neten: www.cleverbot.com. Janusable belépett az oldalra.Olyan volt , mint egy chat szoba ahol olyan válaszokat kapsz amik már alapból bevannak programozva. És következzen a beszélgetés egy FONTOS részlete:
Jadusable:"Ki vagy te,és hogy tudod irányítani a gépem?"
Robot :"Hogy ki vagyok?"
J':"Jah igen...te csak egy 'bot vagy..."
'bot :"biztos vagy benne?"
J':"Ne csesztesd a gépem!"
'bot:"Én vagyok a számítógéped!"
J':"Milyen szép story....mindjárt felhívom dps-t ...rossz áldazatot szemeltél ki!"
'bot:"Újbol meg kell várnom hogy játsz azzal a játékkal?"
J':"Mivan?"
'bot:"Az a játék..."
J':"Majora's mask?"
'bot:"Igen!"
J':"Honnan tudod ezt?
'bot:"Miért?
J':"Mit miért?"
'bot:"Én csinálltam..."
J':"Mit csinálltál?"
'bot:"Játszottam veled..."
J':"Mi a fene?"
'bot:"Csak nem megijesztettelek?"
J':"Ki a franc vagy?
'bot:"Ben..."
J':"A szobor? Te most a gépemben vagy?"
'bot:"Igen!"
J:"Azt hogy?"
'bot:"Te raktál be..."
Jadusable már nagyon meg volt ijedve... De tovább beszélt Bennel a cleverboton keresztül. És megtudta, hogy Ben különleges,és tud segíteni neki a játékban meg azt,hogy bentragadt a játékban, és szabad akar lenni...
Jadusablét újbol hívta Ben ,de J' most figyelmen kívül hagyta. De a Link szobor kezdett olyan helyeken is megjelenni ahol nem kéne neki...
Ben megváltoztatta J' videóit, hogy csak azok a dolgok szerepeljenek benne amik vele kapcsolatosak. Egy éjszaka Jadusable azt álmodta, hogy ő a szobor. Sírva és sikítozva ébredt. Másnap elment arra a helyre ahol ,mint később megtudta Ben megfulladt.
Jadusable a Majora's mask 5. Napjához ért... Nem bírta tovább : fogta a játékot elégette majd a laptopját szét verte...remélve hogy sohatöbbé nem hall semmit Ben felöl...
Forrás: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=603656586360067&set=a.603765573015835.1073741829.557374347654958&type=3&theater
-Akkor viszlát!
Jadusable haza ment,és berakta a játékot a gépébe,látta hogy csak egy mentett játék van "BEN" néven. Ekkor leesett neki hogy az öreg nem azt mondta hogy "Akkor viszlát" hanem azt, hogy " Viszlát Ben!".
A mi kedves Majora's mask playerünk kíváncsiságból belépett a mentett játékba,de aki elkezdte játtszani sosem fejeztebe,ígyhát inkább kilépett abból a játékból és csinált egy "Link" nevűt,majd játtszani kezdett...
De a játékon belül Linknek és BEN-nek is nevezték a szereplőket...Ő azt hitte,hogy csak valami bug vagy valami ilyesmi. Elment kitörölni a BEN nevű mentett játékot,de ott ahol a mentett játékoknak lenniük kellene,csak egy fehér képernyő jelent meg...Szóval aznapra abbahagyta a játékot...
Majd később újból játtszani kezdett,elkezdte csinállni azt az utolsó napi glichet...ami arról szólt, hogy mielőtt az órája a nullára érne beszéljen a csillagásszal és nézzen bele a teleszkópba...Ha jól megcsinálltad az időmérő óra eltűnik és újab napot kapsz a folytatáshoz...Ő azt hitte hogy elsőre sikerült neki ,és mikor felnézett a teleszkópbol a csillagász helyett a Skull kid nézett vele farkasszemet,majd utolsó Majorás szobában talállta magát.Akár merre nézett Skull kid mindig előtte volt,és meredten nézte anélkül hogy bármit is mondana...Skull kid szinte sosem jelenik meg ott,így azthitte ez is valami bug és épp lenyomta volna a "reset" gombot amikor egy olyan feliratot látott, hogy : "Nem vagy biztos a miértben, de van egy mentett játékod"
"az a vonal pott in-es...szóval semmi keresni valója ott..."gondollta,majd később megjelent egy üzenet :"El akasz menni a főnök templom őrségéhez? Igen/nem"
Jadusable tétovázott egy darabig, majd úgy döntött, hogy igen....
A képernyő újbol fehér lett és hamar megjelent az az üzenet hogy : "Egy új nap reggele"
Ekkor clock town egyik fura verziójába lett elteleportálva.Nem voltak ott lakósok,és a "Healing song" fordított verziója ment...
05:30
Nem tudni miért...De valami arra sarkalta hogy folytassa a játékot.Belépett a medence zónájába...Majd mikor ez megtörtént...Ott volt Link szobra(Azaz BEN)..."De perverz arckifejezése van" .Onnantól kezdve, nem tudta lerázni magáról. Bárhova ment a szobor követte...Mögötte ment (Mármint a szobor ment mögötte)...Hát jó... Skull kidnek nincsenek mozdulatai, de ennek voltak,és elég egyszerűen megölte Link-et ...Jadusable 3-szor próbálkozott ,de a 3 próbálkozás ugyanazzal végződött....Link halálával...
Ekkor a játék úgytett mintha adatokat raktározna el,csak hogy ennek következtében egyre többször játszotta le Link halálát,de most egy üzenet is társult a lejátszáshoz : "Egy kegyetlen sorsal találkoztál?...nincs igazam?"...
Visszatérve a kezdőlapra felfedezte hogy a Link nevű mentett játék már nem létezik,helyette van egy :"YOUR TURN" nevű.Belépett abba a játékba majd megint az óra toronyban találta magát Skull kiddel aki fölötte lebegett...
Úgy döntötte lenyomja a "reset" gombot. Ezek után a "YOUR TURN" nevű játék alatt volt egy... "BEN" nevű is. A játék amit a legelején törölt visszatért... Gyorsan kikapcsolta a játékot majd aludni ment. Egész este zengett a fejében a játék zenéjének fordított verziója...
Másnap elment meglátogatni az öreget aki neki ajándékozta a játékot,de senki sem volt otthon,és az ablakba egy tábla volt kirakva.Az volt ráírva, hogy: "ELADÓ" .
Később haza ment, és úgy döntött,hogy megosztja a világgal youtube-on keresztül amit megélt a játékban. Ezért csinált pár videot a "Zelda gonosz játéka" néven...
A legjobban eltávolodott a játéktól, ahogy csak tudott.Majd elment megint meglátogattni az öreget,de megint talállt senkit.Egy szomszéd megkérdezte, hogy keres-e valakit. Ő azt felelte hogy az öreget,de a szomszéd csak annyit tudott mondani, hogy elköltözött.
Így Jadusable megkérdezte hogy vannak e az embernek rokonai. A szomszéd azt felelte, hogy nincsenek...mind meghaltak.
Ekkor Jadusable letámadta a szomszédot egy kérdéssel : "Ki volt Ben?"
A szomszéd csak annyit mondott, hogy egy fiú volt aki mások miatt balesetben meghalt. (Aha, a folyóba dobták)
De többet nem mondott...
Haza ment játtszani, de újbol csak ezt két játékot találta: "YOUR TURN" és "BEN"...
A játék mintha súgott volna neki dolgokat...Bent is megemlítette...
Napokig nem írt. Végül az egyik osztálytársa megírta a blogjában, hogy Jadusablenak semmi baja és, épphogy költözik . Jadusable pont ezek után írt,hogy ez az utolsó dolog amit megoszt a nagyvilággal és, hogy a videójiban vannak tippek is...
Ezek után utána nézett az öregnek...de semmi... Egy új web oldal indult a neten: www.cleverbot.com. Janusable belépett az oldalra.Olyan volt , mint egy chat szoba ahol olyan válaszokat kapsz amik már alapból bevannak programozva. És következzen a beszélgetés egy FONTOS részlete:
Jadusable:"Ki vagy te,és hogy tudod irányítani a gépem?"
Robot :"Hogy ki vagyok?"
J':"Jah igen...te csak egy 'bot vagy..."
'bot :"biztos vagy benne?"
J':"Ne csesztesd a gépem!"
'bot:"Én vagyok a számítógéped!"
J':"Milyen szép story....mindjárt felhívom dps-t ...rossz áldazatot szemeltél ki!"
'bot:"Újbol meg kell várnom hogy játsz azzal a játékkal?"
J':"Mivan?"
'bot:"Az a játék..."
J':"Majora's mask?"
'bot:"Igen!"
J':"Honnan tudod ezt?
'bot:"Miért?
J':"Mit miért?"
'bot:"Én csinálltam..."
J':"Mit csinálltál?"
'bot:"Játszottam veled..."
J':"Mi a fene?"
'bot:"Csak nem megijesztettelek?"
J':"Ki a franc vagy?
'bot:"Ben..."
J':"A szobor? Te most a gépemben vagy?"
'bot:"Igen!"
J:"Azt hogy?"
'bot:"Te raktál be..."
Jadusable már nagyon meg volt ijedve... De tovább beszélt Bennel a cleverboton keresztül. És megtudta, hogy Ben különleges,és tud segíteni neki a játékban meg azt,hogy bentragadt a játékban, és szabad akar lenni...
Jadusablét újbol hívta Ben ,de J' most figyelmen kívül hagyta. De a Link szobor kezdett olyan helyeken is megjelenni ahol nem kéne neki...
Ben megváltoztatta J' videóit, hogy csak azok a dolgok szerepeljenek benne amik vele kapcsolatosak. Egy éjszaka Jadusable azt álmodta, hogy ő a szobor. Sírva és sikítozva ébredt. Másnap elment arra a helyre ahol ,mint később megtudta Ben megfulladt.
Jadusable a Majora's mask 5. Napjához ért... Nem bírta tovább : fogta a játékot elégette majd a laptopját szét verte...remélve hogy sohatöbbé nem hall semmit Ben felöl...
Forrás: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=603656586360067&set=a.603765573015835.1073741829.557374347654958&type=3&theater
The Rake története
A Figyelő története rémisztő mesének is beillik. Egy olyan lényről szól, amely bámulja, vizslatja az embereket, miközben alszanak, s ha felébrednek, megöli őket. Senki nem tudja igazán, hogy valóban létezik-e a lény, vagy csupán városi legenda az egész, esetleg egy szellemtörténet.
Mindenesetre 2003 nyarán az Egyesült Államok északkeleti részén egy furcsa, emberszerű lény vált a médiaérdeklődés középpontjává. Bár nem sok idő telt el azóta, a lénnyel kapcsolatos beszámolók, bizonyítékok, sorra eltűntek vagy megsemmisültek.
A szemtanúk ennek ellenére kitartanak a bizarr találkozásokról szóló történetek mellett. A legszélsőségesebb érzelmeket vonultatják fel, a mély félelemtől és kényelmetlen érzésektől kezdve... Bár a publikált feljegyzések csak egy ideig váltottak ki érdeklődést, az emlékek erősek maradtak az érintett embereknél, akik közül sokan, még ma is keresik a válaszokat.
2006-ra közel két tucat dokumentum gyűlt össze, és kiderült, hogy egészen a 12. századtól napjainkig kerültek elő feljegyzések hasonló élményekről, mégpedig négy kontinenst átívelve. A történetek többnyire minden esetben azonosak.
Íme, egy búcsúlevél 1964-ből:
„Mielőtt befejezem az életem, szükségesnek érzem leírni, miféle bűntudat vagy fájdalom vezetett erre a cselekedetre. Ezért senki más nem felelős, csakis Ő. Egyszer arra ébredtem, hogy érzem a jelenlétét… és egyszer, amikor megébredtem, láttam a teste körvonalait. Máskor arra ébredtem, hogy hallom a hangját és belenéztem a szemeibe. Nem tudok félelem nélkül elaludni amiatt, mire ébredek legközelebb. Nem akarok többé felébredni! Viszontlátásra!”
Találtak egy fadobozban két üres borítékot, amelyek meg voltak címezveWilliamnek és Rose-nak, és volt benne még egy boríték nélküli személyes levél:
„Drága Linniet! Imádkoztam érted. Ő a nevedet említette.”
Spanyol nyelvű naplóbejegyzés 1880-ból:
„Megtapasztaltam a legnagyobb borzalmat. Megtapasztaltam a legnagyobb borzalmat. Megtapasztaltam a legnagyobb borzalmat. Látom a szemeit, amikor becsukom a sajátom. Üregesek. Feketék. Nézett engem és szinte átdöfött a szemeivel. Nedves a keze. Nem fogok aludni. Hallom a hangját.”
Marine naplója 1691-ből:
„Eljött hozzám álmomban. Az ágyam lábánál éreztem. Mintha mindent elvett volna tőlem. Vissza kell mennünk Angliába. Nem szabad visszajönnünk, ez a Figyelő kérése.”
Egy szemtanú vallomása 2006-ból:
„Három évvel ezelőtt, éppen hazaértünk a családommal egy kirándulásból, miután a Niagara-vízeséshez utaztunk július 4-én. Mindannyian nagyon kimerültünk az egész napos utazástól és vezetéstől, ezért a férjemmel mielőbb nyugovóra tértünk a gyerekekkel. Aztán elkezdődött az éjszaka…
Körülbelül hajnali négykor zajra ébredtem. Először azt hittem, a férjem ment ki a mosdóba, de aztán rájöttem, hogy tévedtem, így óvatosan visszalopóztam az ágyba. Ő mégis felébredt. Bocsánatot kértem tőle, amiért felzavartam, ám amikor szembefordult velem, láttam, hogy levegőért kapkodott, és olyan gyorsan magához ölelte a lábait, hogy térdei lendületével majdnem kilökött az ágyból. Ezek után szorosan megragadott engem, de nem szólt egy szót sem.
Amikor szemem hozzászokott a sötéthez, már láttam, mi késztette erre a szokatlan viselkedésre. Az a valami az ágy végénél kuporgott, felénk nézett, és olyan volt, mint egy mezítelen ember, vagy valami nagy, csupasz kutyaféleség. Testhelyzete zavarba ejtő volt és rendellenes, mintha elütötte volna egy autó. Kit tudja miért, az én első reakcióm nem a rémület volt, inkább lesújtó állapota ragadta meg a figyelmemet. Akkor úgy gondoltam, talán a segítségünkre szorulna. A férjem eközben magzati pozíciót vett fel, és hol rám pillantott, hol visszanézett a lényre.
Ezek után, akár a villám, a teremtmény el kezdett futkosni az ágy széle körül. Gyorsan mászott ide-oda, majd fokozatosan lelassult a mozgása, és alig egy lábnyira a férjem arcától, megállt. Legalább fél percen át csend borult a szobára, a lény mozdulatlanul bámult a férjemre. Aztán kezét a párom térdére tette, majd kirohant a hálóból az előszobába, amely a gyerekek szobájához vezetett.
Üvöltve futottam a villanykapcsolóhoz, meg akartam állítani, még mielőtt bármi kárt tesz a gyerekeimben. Amikor a folyosóra értem, a hálószoba fényében jól láthattam, amint tőlem úgy húszlábnyira a földön, görnyedve guggol. Megfordult, rám nézett, az ábrázata csupa vér volt. Felojtottam a villanyt és megpillantottam a lányomat, Clarat.
Mialatt a férjemmel együtt a lányunkhoz szaladtunk, a lény lerohant a lépcsőn. Clara súlyosan megsérült, és csak egyszer tudott megszólalni, mielőtt meghalt: „Ő a Figyelő” – suttogta. Azon az éjszakán, amikor a lányunkkal a kórházba siettünk, a férjem a nagy idegesség hatására belevezette az autónkat egy tóba. Nem élte túl.
Mivel ez egy kisváros, a hírek gyorsan terjedtek. A rendőrök először segítőkészek voltak, és a helyi újság is egy csomó érdekességet közölt le, habár magát a konkrét történetet soha nem publikálták, és a helyi tévécsatorna sem foglalkozott vele.
A kisfiam és én, néhány hónapig a szüleim házához közel eső hotelben szálltunk meg. Miután úgy döntöttünk, hogy hazatérünk, el kezdtem keresni a válaszokat arra, ami velünk történt. Így találtam meg azt az embert, aki egy közeli városban élt, és hasonló élményei voltak. Felvettük a kapcsolatot, és megosztottuk a tapasztalatainkat egymással. Ő ismert két másik illetőt New Yorkból, akik szintén látták ezt a teremtményt, amit mi Figyelőnek hívunk.
Összefogtunk, és két kemény éven át megállás nélkül vadásztuk az Interneten az információkat, mire összejött egy adagra való hasonló történet és beszámoló, mely valószínűleg a Figyelő számlájára írható. Viszont egyikőnk sem talált olyan leírást, mely nyomon követhető az egész történelem folyamán.
Kutatásaink eredményeképp, az egyik újságban találtunk egy olyan írást, melyben egy kis utalást véltünk felfedezni a lénnyel kapcsolatban, de később nem írtak róla többé. Egy régi hajónaplóban pedig szó szerint megemlítik a Figyelőt. Bár nem írják le konkrétan mi történt a hajón, egyértelműen kiderül, hogy minden bajért a Figyelőt teszik felelőssé. Ez volt az utolsó bejegyzés a naplóba. Néha találkozni olyan esettel is, ahol a lény többször ellátogat ugyanahhoz a személyhez. Sok ember beszél róla, ahogyan a lányom is beszélt annak idején. Nem csoda, hogy ezek után meglátogatott minket, és szörnyű véget ért a találkozásunk.
Két héten át minden este az ágy mellé állítottam egy digitális kamerát, ami egész éjszaka felvételre volt állítva. Minden reggel, amikor felébredtem, visszanéztem a felvételeket, de csak a természetes zajokat, hangokat és saját mozgolódásomat örökítette meg. Aztán a második hét vége felé, amikor lefuttattam a felvételt, érdekes hangra figyeltem fel. Ez egy szokatlan, éles hang volt, mely a Figyelőre emlékeztetett. Annyit tudok róla, hogy már hallottam azelőtt ezt a hangot. Úgy érzem, mondott valamit a férjemnek, amikor olyan közel ült hozzá. Nem emlékeztem semmiféle hangra arról a szörnyű éjszakáról, de amikor meghallottam a felvételen, minden emlék visszaidéződött.
Hogy a lányomban miféle gondolatok játszódtak le akkor, csak találgathatom, mégis nagyon bánt. Nem láttam a Figyelőt, mióta tönkretette az életem, de tudom, hogy most is ott van a szobámban, amikor alszom. Tudom és félek, hogy egy éjszaka arra ébredek, hogy ott ül, és engem bámul.”
Forrás:http://blog.ebnevelde.hu/creepypasta/
Ahonnan én szereztem: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=614316788627380&set=a.603765573015835.1073741829.557374347654958&type=1&theater
Mindenesetre 2003 nyarán az Egyesült Államok északkeleti részén egy furcsa, emberszerű lény vált a médiaérdeklődés középpontjává. Bár nem sok idő telt el azóta, a lénnyel kapcsolatos beszámolók, bizonyítékok, sorra eltűntek vagy megsemmisültek.
A szemtanúk ennek ellenére kitartanak a bizarr találkozásokról szóló történetek mellett. A legszélsőségesebb érzelmeket vonultatják fel, a mély félelemtől és kényelmetlen érzésektől kezdve... Bár a publikált feljegyzések csak egy ideig váltottak ki érdeklődést, az emlékek erősek maradtak az érintett embereknél, akik közül sokan, még ma is keresik a válaszokat.
2006-ra közel két tucat dokumentum gyűlt össze, és kiderült, hogy egészen a 12. századtól napjainkig kerültek elő feljegyzések hasonló élményekről, mégpedig négy kontinenst átívelve. A történetek többnyire minden esetben azonosak.
Íme, egy búcsúlevél 1964-ből:
„Mielőtt befejezem az életem, szükségesnek érzem leírni, miféle bűntudat vagy fájdalom vezetett erre a cselekedetre. Ezért senki más nem felelős, csakis Ő. Egyszer arra ébredtem, hogy érzem a jelenlétét… és egyszer, amikor megébredtem, láttam a teste körvonalait. Máskor arra ébredtem, hogy hallom a hangját és belenéztem a szemeibe. Nem tudok félelem nélkül elaludni amiatt, mire ébredek legközelebb. Nem akarok többé felébredni! Viszontlátásra!”
Találtak egy fadobozban két üres borítékot, amelyek meg voltak címezveWilliamnek és Rose-nak, és volt benne még egy boríték nélküli személyes levél:
„Drága Linniet! Imádkoztam érted. Ő a nevedet említette.”
Spanyol nyelvű naplóbejegyzés 1880-ból:
„Megtapasztaltam a legnagyobb borzalmat. Megtapasztaltam a legnagyobb borzalmat. Megtapasztaltam a legnagyobb borzalmat. Látom a szemeit, amikor becsukom a sajátom. Üregesek. Feketék. Nézett engem és szinte átdöfött a szemeivel. Nedves a keze. Nem fogok aludni. Hallom a hangját.”
Marine naplója 1691-ből:
„Eljött hozzám álmomban. Az ágyam lábánál éreztem. Mintha mindent elvett volna tőlem. Vissza kell mennünk Angliába. Nem szabad visszajönnünk, ez a Figyelő kérése.”
Egy szemtanú vallomása 2006-ból:
„Három évvel ezelőtt, éppen hazaértünk a családommal egy kirándulásból, miután a Niagara-vízeséshez utaztunk július 4-én. Mindannyian nagyon kimerültünk az egész napos utazástól és vezetéstől, ezért a férjemmel mielőbb nyugovóra tértünk a gyerekekkel. Aztán elkezdődött az éjszaka…
Körülbelül hajnali négykor zajra ébredtem. Először azt hittem, a férjem ment ki a mosdóba, de aztán rájöttem, hogy tévedtem, így óvatosan visszalopóztam az ágyba. Ő mégis felébredt. Bocsánatot kértem tőle, amiért felzavartam, ám amikor szembefordult velem, láttam, hogy levegőért kapkodott, és olyan gyorsan magához ölelte a lábait, hogy térdei lendületével majdnem kilökött az ágyból. Ezek után szorosan megragadott engem, de nem szólt egy szót sem.
Amikor szemem hozzászokott a sötéthez, már láttam, mi késztette erre a szokatlan viselkedésre. Az a valami az ágy végénél kuporgott, felénk nézett, és olyan volt, mint egy mezítelen ember, vagy valami nagy, csupasz kutyaféleség. Testhelyzete zavarba ejtő volt és rendellenes, mintha elütötte volna egy autó. Kit tudja miért, az én első reakcióm nem a rémület volt, inkább lesújtó állapota ragadta meg a figyelmemet. Akkor úgy gondoltam, talán a segítségünkre szorulna. A férjem eközben magzati pozíciót vett fel, és hol rám pillantott, hol visszanézett a lényre.
Ezek után, akár a villám, a teremtmény el kezdett futkosni az ágy széle körül. Gyorsan mászott ide-oda, majd fokozatosan lelassult a mozgása, és alig egy lábnyira a férjem arcától, megállt. Legalább fél percen át csend borult a szobára, a lény mozdulatlanul bámult a férjemre. Aztán kezét a párom térdére tette, majd kirohant a hálóból az előszobába, amely a gyerekek szobájához vezetett.
Üvöltve futottam a villanykapcsolóhoz, meg akartam állítani, még mielőtt bármi kárt tesz a gyerekeimben. Amikor a folyosóra értem, a hálószoba fényében jól láthattam, amint tőlem úgy húszlábnyira a földön, görnyedve guggol. Megfordult, rám nézett, az ábrázata csupa vér volt. Felojtottam a villanyt és megpillantottam a lányomat, Clarat.
Mialatt a férjemmel együtt a lányunkhoz szaladtunk, a lény lerohant a lépcsőn. Clara súlyosan megsérült, és csak egyszer tudott megszólalni, mielőtt meghalt: „Ő a Figyelő” – suttogta. Azon az éjszakán, amikor a lányunkkal a kórházba siettünk, a férjem a nagy idegesség hatására belevezette az autónkat egy tóba. Nem élte túl.
Mivel ez egy kisváros, a hírek gyorsan terjedtek. A rendőrök először segítőkészek voltak, és a helyi újság is egy csomó érdekességet közölt le, habár magát a konkrét történetet soha nem publikálták, és a helyi tévécsatorna sem foglalkozott vele.
A kisfiam és én, néhány hónapig a szüleim házához közel eső hotelben szálltunk meg. Miután úgy döntöttünk, hogy hazatérünk, el kezdtem keresni a válaszokat arra, ami velünk történt. Így találtam meg azt az embert, aki egy közeli városban élt, és hasonló élményei voltak. Felvettük a kapcsolatot, és megosztottuk a tapasztalatainkat egymással. Ő ismert két másik illetőt New Yorkból, akik szintén látták ezt a teremtményt, amit mi Figyelőnek hívunk.
Összefogtunk, és két kemény éven át megállás nélkül vadásztuk az Interneten az információkat, mire összejött egy adagra való hasonló történet és beszámoló, mely valószínűleg a Figyelő számlájára írható. Viszont egyikőnk sem talált olyan leírást, mely nyomon követhető az egész történelem folyamán.
Kutatásaink eredményeképp, az egyik újságban találtunk egy olyan írást, melyben egy kis utalást véltünk felfedezni a lénnyel kapcsolatban, de később nem írtak róla többé. Egy régi hajónaplóban pedig szó szerint megemlítik a Figyelőt. Bár nem írják le konkrétan mi történt a hajón, egyértelműen kiderül, hogy minden bajért a Figyelőt teszik felelőssé. Ez volt az utolsó bejegyzés a naplóba. Néha találkozni olyan esettel is, ahol a lény többször ellátogat ugyanahhoz a személyhez. Sok ember beszél róla, ahogyan a lányom is beszélt annak idején. Nem csoda, hogy ezek után meglátogatott minket, és szörnyű véget ért a találkozásunk.
Két héten át minden este az ágy mellé állítottam egy digitális kamerát, ami egész éjszaka felvételre volt állítva. Minden reggel, amikor felébredtem, visszanéztem a felvételeket, de csak a természetes zajokat, hangokat és saját mozgolódásomat örökítette meg. Aztán a második hét vége felé, amikor lefuttattam a felvételt, érdekes hangra figyeltem fel. Ez egy szokatlan, éles hang volt, mely a Figyelőre emlékeztetett. Annyit tudok róla, hogy már hallottam azelőtt ezt a hangot. Úgy érzem, mondott valamit a férjemnek, amikor olyan közel ült hozzá. Nem emlékeztem semmiféle hangra arról a szörnyű éjszakáról, de amikor meghallottam a felvételen, minden emlék visszaidéződött.
Hogy a lányomban miféle gondolatok játszódtak le akkor, csak találgathatom, mégis nagyon bánt. Nem láttam a Figyelőt, mióta tönkretette az életem, de tudom, hogy most is ott van a szobámban, amikor alszom. Tudom és félek, hogy egy éjszaka arra ébredek, hogy ott ül, és engem bámul.”
Forrás:http://blog.ebnevelde.hu/creepypasta/
Ahonnan én szereztem: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=614316788627380&set=a.603765573015835.1073741829.557374347654958&type=1&theater
Sonic.exe
Tegnap mesélt erről az egyik ismerősöm. Valami pasi vette meg ezt a játékot, és sehogyan nem tudott belőle kilépni. Megnéztem egy videót, és szerintem nagyon durva volt, na de itt a történet.
Újabb creepypasta, ezúttal a minden bizonnyal teljesen kitalált fajtából. A Sonic.exe egy állítólagos Sega MegaDrive ROM hack, .exe fájlba csomagolva, amiben Sonic barátait, Tailst és Knucklest irányíthatjuk, akik megpróbálnak elmenekülni a sorozatgyilkossá avanzsált Sonic elől. Ha ez még nem lenne elég, Sonic Dr. Robotnikot is kinyírja, majd a képernyőbe mosolyog, azt mormogva, hogy ő isten. Ööö... oké. A történet szerint a játék a való életre is kihat, tehát ha sokat foglalkozunk vele, rémálmaink lesznek, sőt, a szerző azt mondja, megjelent az ágyán egy véres plüss Sonic is. Ijesztő? Maga a történet nem igazán, de a játékból készült egy ingyenes változat, ami a creepypasta leírását követi, meglehetősen jól, és igen, elég felkavaró tud lenni. Persze, ez nem az eredeti Sonic.exe, az ugyanis maga a gonosz, de talán az utángyártott változat is elég az elkárhozáshoz. Ha nem féltek tőle, hogy a villámgyors Sonic eljő értetek a rémálmaitokban, akkor csak hajrá, játsszatok a Sonic.exe-vel!
Újabb creepypasta, ezúttal a minden bizonnyal teljesen kitalált fajtából. A Sonic.exe egy állítólagos Sega MegaDrive ROM hack, .exe fájlba csomagolva, amiben Sonic barátait, Tailst és Knucklest irányíthatjuk, akik megpróbálnak elmenekülni a sorozatgyilkossá avanzsált Sonic elől. Ha ez még nem lenne elég, Sonic Dr. Robotnikot is kinyírja, majd a képernyőbe mosolyog, azt mormogva, hogy ő isten. Ööö... oké. A történet szerint a játék a való életre is kihat, tehát ha sokat foglalkozunk vele, rémálmaink lesznek, sőt, a szerző azt mondja, megjelent az ágyán egy véres plüss Sonic is. Ijesztő? Maga a történet nem igazán, de a játékból készült egy ingyenes változat, ami a creepypasta leírását követi, meglehetősen jól, és igen, elég felkavaró tud lenni. Persze, ez nem az eredeti Sonic.exe, az ugyanis maga a gonosz, de talán az utángyártott változat is elég az elkárhozáshoz. Ha nem féltek tőle, hogy a villámgyors Sonic eljő értetek a rémálmaitokban, akkor csak hajrá, játsszatok a Sonic.exe-vel!
(és, ha meg lesz a japán szövegnek a fordítása azt is kirakom!)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)