2016. március 6., vasárnap

The Doll Maker

Lefogadom sosem hallottál még a szomorú és hátborzongató babakészítő történetéről, ugye?
Tudod, a történet a lányról, aki minden egyes babájának a megszállotja lett amit készített. Ezek közül is főleg a legijesztőbb fajta babáké. Azé a fajtáé, amelyik csak szórakozottan és kellemetlenül figyel téged, tekintete a lelkedbe hatol és megrázza annak mélyeit. Igen, ezekről a babákról beszélek. Rohadt ijesztőek, csak ha rájuk nézel és elfog a félelem, de ez a lány imádta ezeket a babákat, annyira szerette őket, hogy egy egész pincényit telerakott velük.

Na de, ne siessük el a dolgokat, azt hiszem a legjobb hely a sztori elkezdésének, a legeleje, amikor az egész elkezdődött. A kérdéses lányt, hogy személyazonosságát biztonságban tartsuk, "Juno"-nak fogjuk nevezni. Igazából, ő pontosan azt akarta, hogy így hívják őt az emberek. Évekig mondogatta az embereknek, hogy az ő neve csak Juno és semmi több. Persze, ez csak egy választott név volt, tehát nem igazán zavart engem.

Fiatalnak és eléggé betegesen nézett ki, és, hogy finoman fogalmazzak, szörnyen unottan. A haja sötét barna árnyalatú volt, de legtöbbször annyira felborzolt és elhanyagolt, hogy a barna szín átment egy csúnya átmenetű árnyalatba. Az erek a karján tisztán láthatóak, de mindig pulcsit, dzsekit vagy hosszú ujjú polókat viselt, időjárástól eltekintve. Mindig hosszú szoknyákat is viselt ezek mellé, általában sötét színűeket, hozzá illő cipőkkel. Egyértelmű volt, hogy nem a mai divat híve. Ami feltünő volt ezek mellett, az a szeme. Egy rejtélyes és érdekes árnyalata volt a kéknek, amik a testét ért rontásoktól teljesen mentesek voltak és... ártatlanok. Ez volt az egyetlen dolog, ami miatt... relative normálisnak látszott a szemnek.

Sajnos, nem mindenki látta úgy, ahogy én...

Nem volt egy nagyon népszerű lány, igazat megvallva, soha nem hívta fel magára a figyelmet. Mondhatjuk úgy, hogy.. kirekesztett volt. Senki sem nézett rá; senki sem vetett rá pillantást ugyanazon a napon kétszer. Olyan volt, mintha egy szellem lett volna, aki az éjszakai folyosókon sétál. Egy szellem, akit senki nem látott, de mégis érezték a jelenlétét. Ha valaki mégis észrevette, akkor az azért volt, mert valószínűleg beleütközött, és általában felháborodó vagy undorodó arcot vágtak mielőtt eliszkoltak volna a barátaikhoz, hogy elpanaszolják hogyan "érintették meg azt". Igen... Juno sosem volt lányként tekintve a diákok nagyrésze között, inkább egy "tárgyként" kezelték. Tehát ilyen szörnyen bántak vele az iskolában, még a tanárok sem tettek semmit az ügy érdekében, bár... legtöbbször azért, mert nem tudták mi történik.

Otthon sem volt jobb az élete. Az anyja alkoholista volt és mindig a barátaival ment inni, otthon hagyva Junot-t órákig akár. Ahogy hallottam, Juno akkor született, amikor az édesanyja még csak 15 éves volt, és születésétől fogva utálta Juno-t. Nem tudta időben összeszedni a pénzt az abortuszra, és az egész élete tönkrement. Az apa sem volt jobb, az élete kettészakadt, amikor rájött, hogy ő apa lesz és gyereket kell nevelnie. Lett volna karrierje fociban, ha nem aludt volna véletlenül részegen azzal a 15 éves lánnyal. Az életük tönkrement, és ők csak Juno-t okolták. Elhanyagolták, szörnyű dolgokat kiabáltak neki és még meg is verték, pedig ő semmi rosszat nem csinált. Minden probléma, ami az életükben felmerült, Juno-n vezették le és őt okolták miatta. A számlák túl magasak megint? Biztos az a kis kurva elhasználja megint az elektromosságot. A tányér eltörik? Az a kis semmirekellő megzavart engem a jelenlétével.

Olyan volt, mintha az egész világ ellene fordult volna, és őt csak szimplán mintha nem érdekelte volna az egész. Mindent amit hozzávágtak, egyszerűen csak lepergett róla, mintha neki ez nem jelentene semmit. Évekkel később, mikor már nem sírta magát álomba, talált egy megoldást, ami eloszlatja a fájdalmat. Ezzel arra célzok, hogy ránézett a babáira amiket vett, vagy megtanult saját kézzel készíteni, és "barátoknak" hívta őket. Ezek voltak az egyetlen dolgok, amikkel törődött az életében, arra használva őket, hogy létrehozzon egy burkot maga körül.


(Ezt a történetet most Csabinak köszönhetitek, visszatért. Jaa... és mint mindig kommentben jöhetnek a további kérések :D)