Valaki emlékszik arra a 2003-as Spongyabob részre aminek az volt a címe hogy “A szivacs aki tudott repülni”? Az “elveszett epizód”-ként volt reklámozva, a rész időrendje miatt, ahol a Kapitány egy kincsestérkép használatával próbálja megtalálni azt a Spongyabob részt, amit elvesztett. Az este, amikor ezt leadták, beteg voltam. Túl beteg ahhoz hogy elaludjak, ezért fennmaradtam, és tévét néztem.
Hajnal fél három körül, amikor a fájó gyomrom kezdett megnyugodni, azt terveztem kikapcsolom a tévét, és megpróbálok elaludni, de ahogyan a távirányítóért nyúltam, meghallottam a Spongyabob főcímdalát. Ekkor ez volt a kedvenc műsorom, úgyhogy nem bírtam ki hogy ne nézzem. Bár úgy gondoltam elég fura hogy az éjszaka közepén adják, nem gondolkoztam ezen. Amikor a képernyőre néztem, észrevettem, hogy a kontraszt a megszokottnál kicsit sötétebb, és a dal is kicsit durvábban és rekedtesebbnek tűnt.
Kényelmetlenül kezdtem érezni magam, de megpróbáltam nem erre koncentrálni. Az epizód címe “Az elveszett epizód volt”, ezért gondoltam hogy valamit elrontottak a Nickelodeonnál, és véletlen “A szivacs aki tudott repülni”-t adják.
Amikor elkezdődött a rész, egyből szokatlannak tűnt. Spongyabob az ágya végén ült, megviselten, és lefelé nézve, kínnal teli arccal. Egyértelműen nem olyan volt amilyennek kéne lennie. Spongyabob mindig olyan optimista, most miért lenne ilyen? Körülbelül 10 másodperc elteltével, egy nagyot sóhajtott, és az ágya melleti kis hordóra pillantott, és az azon lévő gyógyszeres üvegre fókuszált. Amikor közelebbről mutatták, látható volt, hogy egy Prozac-os üveg volt. A következő kép már világosabb és élénkebb volt, ahol Spongyabob bevesz egyet a tabletták közül, és nevetve, mosolyogva elszalad. A tény hogy gyógyszereket kell ahhoz szedjen, hogy “önmaga” legyen, rossz érzést keltett bennem, különösen hogy a lelki problémák, és az antidepresszánsok olyan felnőtt témák, amiket nem kellene mutatni egy gyerekműsorban. Hiszen ez az, egy gyerekműsor.
Hirtelen a képernyőn újra megjelent az eredeti, szenvedő Spongyabob, az ágyán ülve, és elsötétedett a kép, majd villogva, egy új jelenetet mutatott. Az asztalánál ült. A kép sötétről világosra, majd világosról sötétre villódzott. Spongyabob megragadta az előtte lévő tollat, és egy könny gördült le az arcán. A dolog ami zavart, hogy ez nem egy mesébe illő, élénk, rajzolt könny volt. A könny teljesen valódinak tűnt, mintha tényleg egy vízcsepp gördült volna végig a tévém képernyőjén. Spongyabob eltörölte a könnyet a szeméből, és írni kezdett egy papírra, és hangosan olvasta amit írt.
“Nem bírom tovább” mondta. Ahogyan kimondta ezt a mondatot, egy üresen zúgó zaj halladszódott a háttérből. Mintha egy gyerek sírna. A zaj csak tovább zúgott, és Spongyabob tovább írt.
Az életem ezidáig szörnyű volt, és nem lett semmivel jobb. A legjobb barátom Patrick, csak azért barátom, mert nem tud jobbat. A szomszédom Tunyacsáp tiszta szívéből utál. Valószínűleg örülne, ha nem lennék többé.
Spongyabob abbahagyta a sírást, és hangosan zokogni kezdett. A képernyő egyre hevesebben villogott, és a háttérzajból egyre hangosabban kihalladszódott a gyereksírás. Lehet csak képzelődtem, de úgy emlékszek gyerekek kiabálását is hallottam “Úgyis megteszi!”. A sírás hangosodott, és a színek vibráltak, és Spongyabob tovább írt.
Az egyetlen munka amit tudok csinálni, az a sütés a Rozsdás Rákollóban. A főnököm nem ad nekem igazi fizetést, és csak arra használ, hogy minél több vendége legyen. Már több mint húsz éves vagyok, és nincs jogosítványom. Sandy az egyetlen nő az életemben, és ő is csak barátként kezel, és nem mutat érdeklődést bennem. Biztos vagyok benne, csak azért barátkozik velem, mert sajnál. Sajnálom, ha akárkit is megbántok ezzel, de nem tudok tovább így élni.
A kép megfagyott egy pillanatra, majd Spongyabobb leírta az utolsó mondatát. A kép már nem villogott. Csak sötétedett. A gyerekek sem sírtak már. Teljes csend volt, amit Spongyabob utolsó szava tört meg, “Viszlát…”
És visszatértek a sírások, ahogy Spongyabob gyorsan felállt, és lecsavarta a Prozac tetejét, hátradöntötte a fejét, hagyta, hogy az összes tabletta beleessen a szájába, és lenyelte őket. A kép egyre csak sötétedett, de még lehetett látni. Spongyabob a gyomrához kapott, ahogyan a gyomra megpróbálta megtisztítani magát a túladagolástól, hányni kezdett, valós, halvány sárga gyomorsavat, és tablettadarabokat. De már nem volt haszna, összeroskadt a padlóra, és ott feküdt, amíg a képernyő teljesen elsötétült.
Nem kell mondanom, lesokkolva ültem ott, és nem bírtam aznap aludni. Mostanában sokat kutattam ez az epizód után, de sehol sem találtam. Ha felismerted ez alapján ezt a rész, kérlek add tudtomra.
